Napjaink új kérdésével kell szembenéznie a szülőknek. Adott a helyzet: anya, apa dolgozik, a gyerkőc hamarabb végez az oviban, iskolában, és ha épp nem állnak össze a csillagok és a szerencse se áll mellénk, akkor a gyerkőccel mi lesz? Pont nem elég nagy még, hogy egyedül legyen, vagy ha elég nagy, akkor nem elég nagy a tesókra való vigyázáshoz. Bármennyire is próbálja anya és apa úgy beosztani az életét, még a munkahelyéről sem ér haza addigra, a nagy bevásárlásról ne is beszéljünk, a kettesben töltött minőségi idő meg csak álom.

Úgy gondolom napjainkban igen nagy probléma a tény, hogy a nagyszülők, akik evidens választ nyújthatnának a kérdésre, még szintén dolgoznak. Vagy nem érték el még a nyugdíjkorhatárt, vagy elérték, de olyan kevés a nyugdíjuk, hogy szükségük van nyugdíj mellett is munkára. A szomorúbb esetben az is előfordulhat, hogy sajnos már nincsenek is velünk, vagy sosem voltak velünk. Évek óta foglalkoztat a gondolat, mi lesz velünk, ha majd itt tartunk. Párom szülei viszonylag korán szülték a gyerekeket, így fiatalok, sok víz lefolyik még a Dunán a nyugdíjas éveikig, az én szüleim pedig szomorú körülmények között elhunytak. Úgy gondolom sok helyen alapvetően nem kerül szóba egy-egy nagyszülő, mert már a gyerek életében sem volt jelen, vagy azóta távozott közülünk. De azok sincsenek sokkal szerencsésebb helyzetben, akik mellett mind a két oldalon tettre kész nagyszülők várják, hogy „jajjaranyommikorérkezikazunokánk”, mivel az, hogy a nagyszülő dolgozik, távol él is nehézséget okozhat, illetve a nagy elvárások is. Nagyon szeretjük őket és tiszteljük, mégis van, ami számunkra nem ugyanúgy jó, mint számukra. Tehát bevett szokás, tradíció, évtizedes példa sem áll a szülők előtt ebben a helyzetben.

A világunk felgyorsult, rohan, egyre kevesebb idő alatt kell és szeretnénk ugyanazt megcsinálni. A szülő, aki nem szeretne kiégni vágyik egy kis magányra, feltöltődésre a párjával, a gyerekekkel kirándulni, közös programokon részt venni, kiteljesedni a munkájában és természetesen az egészségmegőrzés, felfrissülés is fontos lehet, vagy nőként a szépségrituálék. A „szar anya” fogalom is egyre szélesebb körben elterjedt az interneten, és megbélyegzik azt, aki nem 0-24 órában van a gyermekével míg az be nem tölti 18. életévét. Pedig igenis fontos, hogy anya és apa is töltődjön, fontos, hogy nekik is legyen idejük egymásra. Mindamellett nagyon fontos, hogy a családi minőségi idő is preferencia legyen, hogy gyermekünk fejlődését figyelem előtt tartsuk, odafigyelve tudjunk vele lenni. Ez természetesen csak egy tökéletes világban működne együtt, minden nap. De! Fejlődni és törekedni erre lehet, és kell is. Mindenki más módon tudja ezt elérni. Van, aki tudatos tervezéssel, pontos időbeosztással. Van aki spontán, de figyelve arra, hogy lelassuljon, reagáljon a körülötte élők mozzanataira. Mindenképpen elhatározás kérdése is. Szembe megyek-e az általam megélt normákkal és kialakítom-e azt a rendszert, ami nekem jó? Megbeszélem-e párommal, gyermekemmel, gyermekeimmel nekünk hogyan jó? Elnyomom magam, vagy figyelek a saját belső hangomra is? És ha ezeket, mind eldöntöd és tudatosítod, akkor is ott van az egzisztenciális félelem. „A mai szülőértekezletről lemaradok, mert a főnök kiakadna, ha előbb elmennék.” „Nagyon beteg a gyerek, de keressünk gyorsan egy babysittert én nem hiányozhatok”. És a hozott mintáink: „ Ma sem főztem 4 fogásos vacsorát, jajj mit fog rólam gondolni anyám,apám.anyósom,apósom,Gizi néni meg a szomszéd”.

Félre ne értsd, nem kiparodizálni szeretném, ezek komoly hozott minták, amikkel meg kell küzdenünk, ha nem szeretnénk gyomorszorító rossz érzést . Természetesen ezek mind csak példák. Van olyan, aki imád főzni és családja felé ezzel (is) fejezi ki szeretetét. De nem vagyunk egyformák. Pont ezért kell, hogy a saját belső igényeinkre reflektáljunk és változtassunk, ha szükséges. Ha már ez a gondolat megszületett, ha szeretnénk én időt, mi időt, háztartási munkára nyugodt időt, jöhet a tervezés. Kiállni az elhatározásaink mellett, első sorban. De nem görcsösen, rugalmasan. Akkor is, ha a füledben anya-apa hangja azt súgja, hogy ejj gyermekem én tudtam máshogy is, te miért nem tudod? Ugye milyen nehéz ezzel szembe menni? Gyermekeinknek is pont ilyen nehéz az egyes életszakaszokban. Az iskolai kiközösítés például ezzel párhuzamba állítható.  Hiszen ott is egy kiemelt „aduász” véleménnyel, ha szembe megy valaki, vagy ne adj isten nem is szembe megy, csak szimplán máshogy csinálja, mert neki más a jó, akkor a társak elítélésében lehet része. Sokszor a társak félelme az ok, félnek, hogy valaki legyőzi őket, máshogy, jobban csinál valamit. Vagy féltik a szerepüket, vagy csak azt tanulták meg (például az iskolában), hogy egyfajta jó megoldás létezik, ami természetesen az övék. Ahhoz hogy gyermekünk ne jusson el odáig, hogy egy irodában ébred, kiégve, a vágyait nem követve, mások véleményétől félve, egy megoldási utat ismerve csak, sok út vezethet. Természetesen ti, szülők vagytok az egyik! Csodás dolgokat hozhattok létre velük együtt. De nektek is szükségetek van pihenésre és kikapcsolódásra. És mivel a nagypapa munkahelyén múltkor is majdnem levágta a kezét a gyerek a fűrésszel, a mamát meg majdnem kirúgták, mert bevitte, a babysitter meg végig telefonozott, nem biztos hogy tudjátok, hogyan tovább. Igen lehet nagyon jó babysittert találni, lehet hogy mama vagy papa ráér. A lényeg, hogy keressétek a megoldásokat. És én is szeretnék felajánlani egy megoldást, melyet választhattok, ha éppen szimpatikus nektek. Mindig is az volt a vágyam, hogy olyan foglalkozásokat hozzak létre, melyeken komplex módszerekkel és szemléletmóddal tudok segíteni a gyerekeknek. Szeretném, ha fejlődnének, ha tudnák, hogy bármilyen szituációból ki lehet kerülni, bármiben lehet fejlődni, hogy mindig több út, több megoldás létezik. Ha egymást jobban megismernék, megtanulnák kezelni, barátságok születnének. Ha kikapcsolódhatnának, ha alkothatnának. Ezért hoztam létre a Szárnyaló Valóságot, mely erről szól: https://flyingrealitydream.wixsite.com/website  
Komplex foglalkozásokon vehetnek részt a gyermekek, melyek leírását a honlapon találjátok ez a cikk nem erről szeretett volna szólni. Ez a cikk arról szól, hogy sokan vagytok, mindenkivel előfordulnak ezek a problémák, ami nem baj, és igenis lehet megoldást keresni rá, lehet kutatni babysitter után, lehet szuper külön órák után nézni, lehet más rokonokat is bevonni, nem csak mamát és papát, de egyáltalán nem evidens hogy elsőre lesz megoldás, mert ez nem egy egyszerű feladat. Pedig igenis fontos, hogy nektek is legyen időtök egymásra, legyen családi időtök, és gyermeketek is fejlődjön, gondos kezekbe legyen, és papával és mamával is minőségi időt töltsön.


Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre, szóval akinek van kedve komment formájába ossza meg, ő mit hozz otthonról, mennyire volt nehéz megbirkózni vele? Végül mi vált be, és hogy oldod meg a gyerkőc délutáni elfoglaltságait? Várom, hogy ti is írjatok!